A PROJEKT VÉGE?
Budai Zsolt
ÉLETED NAGY EREDMÉNYÉT
Közel hat hét alatt 4500 km tettem bele az autóba, ami azt
jelenti, hogy az elmúlt hónapokban, több gyülekezetben, rendezvényen, táborban,
konferencián, vezetői találkozón, pásztorkörön találkozhattam azokkal, akik ma
részben meghatározói a magyar egyháznak. Előre bocsátom, szeretem és becsülöm
őket, fáradozásaikért, munkájukért, eszembe sem jut kritizálni vagy úgy
véleményt formálni róluk és a magyar gyülekezetekről, hogy magamat, munkánkat,
törekvéseinket bele ne számolnám.
Ahogy az elmúlt napokban barátainkkal a
Velence tó partján beszélgettünk, keserédesen nevettünk, hogy többen átmentünk
már azon, amin én mostanában. Láttam, és tapasztaltam valamit, na nem az
egészet, hanem egy részt, egy pillanatképet abból a küzdelemből, ami odaszánt
embereken keresztül folyik nemzetünkért, és azokért a közösségekért, ahol mások
is, nálamnál különbül „húzzák az igát”, néha örömmel, néha csalódások
közepette.
Hol
állunk? Hogyan tovább?
Mi a látás? Ki mit vett az Úrtól? Milyen irányba megyünk, ki kivel
fog össze? Egy városban kell összefognunk, vagy szövetségi szálak erősítenek meg
bennünket? Ez a mi, a vezetők meggyőződése csupán, vagy létezik egy felülről
való TERV számunkra és a gyülekezeteink számára?
Természetesen nem tudom megmondani kinek, mit kellene tennie, de
van néhány apróság, amit összevethettem, megfigyelhettem, ezekben
a kapcsolatokban, találkozók alkalmával, legyen az egy 50-100 fős vezetői
találkozó, vagy 500 fős keresztény tábor, tele fiatalokkal, vagy csak néhány
odaszánt imaharcos beszélgetése kapcsán.
Első:
sokan csak sodródnak a többiekkel
Sodródás? Úgy értem, nincs koncepció, sem saját nézet, sem az,
amit az Úrra foghatnának, hogy Tőle van: „ez a látás”. Nem igazán tudják, mi a
küldetésük a Krisztus Testében.
Ilyenkor nyilunk meg arra, hogy szívesen fogadjuk a most felkapott
dolgokat, ami az újdonság erejével hathat. Vitorlát nyitunk és bedőlünk a
szeleknek. Ennek komoly veszélyei vannak.
Szerintem jó, ha tudjuk, miben vagyunk mások! Mi az, amit Istentől
vettünk, mert azt akkor is tesszük, ha kevés támogatást élvezünk.
Talán azért, mert hisszük, hogy értékeket hordozunk, és hogy az
Isten által adott munka többre van elhívva, minthogy megmaradjon egy gyülekezet
határai között. Láttam ilyen értékeket!
A
második hiány, hogy nincsenek fundamentumok
Nincsenek fundamentumok, hitbéli, tanításbeli fundamentumok az
egyháztagok életében. Az a kevés bibliaiskolai, tanulás is kikopott már, és
abbamaradt. Jó néhány képzés, ami ígéretesnek indult egykor, és többen kedvet
is kaptak hozzá egy ideig, aztán a látogatottsága egy idő után csökkent, és
ahogy az érdektelenség teret nyert: végleg befulladt. Nem a vezetők hibája,
hogy a tagok, Krisztus tagjai nem jöttek el,… vagy
mégis? Lehet, hogy nem tanítottuk meg őket, hogy „a Szentírást pedig be kell
vágni”, na nem ész nélkül magolva, hanem pont szívvel és értelemmel, ja és
fegyelemmel!
Harmadik:
hivatkozunk az idő szorítására.
Minden minket szolgál, sok minden automatizált otthonunkban,
mobiltelefon, notebook; az e-mail szinte azonnal ott van, látszólag könnyebb a
kommunikációnk, még sincs időnk és erőnk. Többen kértünk már Istentől több
időt, van, aki „adj Uram 72 órát egy napba”, de a válasz ugyan az volt; Isten
több időt nem ad egy napba, de adhat bölcsességet arra nézve, hogyan osszuk be
azt, ami van, és rendelkezésre áll. El is érkeztünk a sáfárság témaköréhez,
amit igen hiszek, hogy ezt is meg kell(ene) tanulnunk. (Akár a Sáfárság Munkacsoporttól is)
Negyedik:
az ajándékok mellé nincs biblikus képzés
Hiszem az ajándékokat, amiket az Úr rendelt az egyházba. Nagy
szükségünk van rá, felnőttségre visznek, ez a feladatuk az Ef
4 szerint. Azonban szolgálati ajándékká képezni azt, akinek sem elhívása, sem
ajándéka nincsen, lássuk be: nem lehet!
De vajon a vezetők autodidakta módon lesznek vezetők? Vagy lehet
tudatosan formálni, mederben tartani a folyót, hogy hasznos legyen, áldás
másoknak? Megtanulva az igei szabályszerűségeket, tapasztalatokat, azoktól,
akik maguk is élik a szolgálatukat Istennel?
Akikkel csak találkoztam, többen meséltek tanulási küzdelmeikről,
jó könyvekről, néhol felbukkanó képzésekről, egy-két nagyszerű emberről,
lehetőségekről, ami, miközben tanulnak (a maguk ütemében) otthon tartja őket a
gyülekezet közelében, nem elvonva őket a munkától, és a feladatoktól.
Igen, aranyat ér az a képzés, ami elég gyakorlati! Nem a fejre,
agyra gyúr, hanem beazonosítja a problémát, kifejleszti azt az érzéket a
vezetőkben, hogy hogyan nyúljunk hozzá, és oldjuk meg a helyzetet, egyszóval
elég tapasztalati ahhoz, hogy bátran kövessük az Ige helyzetre vonatkozó, Szent
Szellem általi tanácsait. A prevencióról nem is beszélve!
Ötödik:
az un. „második hullám” hiánya
Az un. „második hullám” hiánya, ill. teng-leng helyzete a
gyülekezetekben. Az alapító generációt követi-e odaszánásban a következő és a
következő megtértek hulláma?
Nem akarok semmilyen struktúrát ráerőszakolni egy helyi
gyülekezetre sem, találkoztam „egy pásztor kép” közösségekkel, és persze
plurális vénekkel is, ahol jól működött a vezetés. Mindegyiknek van erőssége,
és gyengesége. Ők is tudják, mi is tudjuk, a gyülekezeti demokráciában meg nem
hiszünk. De ha a vezetők hátra néznek, találnak-e maguk mögött képzett
támogatókat, egy elég közeli stábot arra nézve, hogy képesek legyenek ellátni
azokat a feladatokat, munkákat, amiket Isten nekik ad? Esetleg emberhiány-munkáshiány
miatt a feladat erősen szegényesre, mondhatnám Istenhez méltatlanra
sikeredik, vagy eleve kudarcra van ítélve? És megoldhatatlan lesz,… nos ez már megint a vezetők felelőssége.
Tudatosan képeztünk második, vagy harmadik hullámot? Lesznek
munkások egy munkára, ha szól az Isten?
Hatodik
élmény: Várjuk a sült galambot?
Igazi magyar mentalitás. Várjuk az ébredést! Nézzük a
A Biblia azt mondja a Róm 13,11-ben, hogy ideje már az álomból felébredni!
„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már,
hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint amikor hívőkké lettünk.”
Tényleg tudjuk az időt? Képesek vagyunk „meglátni, észrevenni,
észlelni” a kairosz-t? Hogy itt az „alkalom, az
alkalmas és megfelelő idő, a kijelölt, elrendelt idő(pont)”
Istentől? Felismerjük?
Olvasd el az egész Róm 13. fejezetet,
bűnök helyett egy egészséges keresztény életgyakorlatot hirdet Pál mindenben.
Mi lenne az, ami a passzív magatartás feladására kényszerít
bennünket? Hogyan áll kapcsolatban egymással a cselekvés és a tudás? Készek
vagyunk-e tanulni, csak azért, mert közelebb van ma hozzánk az üdvösség? Ez
felelősségre ösztönöz?
Hol
van hát az a projekt, ami Rólad szól?
Mivel főiskolaként 2000 óta működünk, időről időre készek vagyunk
számot vetni, hol tartunk. Mit ér egy ilyen teológus diploma? Ami ráadásul
amerikai.
Nos, minden képzés és elmélet annyit ér, amit hasznosítanak, ill.
megélnek majd belőle. Mennyi hasznot hoz? Ugye a hasznot nem csak pénzben
mérjük!
Általában azt, aki a papír miatt jön, mert hogy a civil életben
szeretne vele egy jobb munkahelyet, őt tovább szoktuk irányítani.
Mi nem ezért vagyunk. Azt gondoljuk, hogy ha Istennek volt egy
Mózese, Dávidja vagy Salamonja, és ezek a maguk korában szolgálták Isten
akaratát, akkor ez ma velünk sincs másképp. Erre születtünk! Velünk is van egy
projektje az Úrnak!
Hol van hát az a projekt, ami Rólad szól? Lehet, hogy sodródsz a
többiekkel, esetleg pont vezetőként? Vagy nincsenek stabil fundamentumok az
életedben? Vagy nem tudsz kijönni az idő szorításából? Egykor azt gondoltam én
is, hogy egy megbukott sáfár vagyok, de megtanultam Isten vezetését, a káosz
pedig legyőzhető!
Lehet, hogy vannak ajándékaid, de nem tudod, hogy hogyan működj
Isten embereként, talán bátorításra, vagy rendre, tanításra van szükséged, hogy
a mederben maradjon a folyó?
Lehet és kell könyvekből tanulni, egy-egy embertől is, de a
legjobb azoktól tanulnod, akik maguk is élik azt, amit tanítanak! Azoktól, akik
átmentek már próbákon, és próbaállóknak bizonyultak!
Az is lehet, hogy nem vagy se pásztor, se vezető, se presbiter, de
lehet, hogy közösségedben a második, vagy harmadik hullám értékes tagja vagy!
Azt gondolod Istennek nincs gondja rád? Nincs terve, projektje veled?
Hidd el, hogy tévedsz! Isten bele akar vinni az Ő
kezdeményezőkészségébe. Ezzel van tele a Biblia! Már az első lapon berobban az
Ő világosságával! Nem hagyta annyiban! Azóta is ezt teszi!
Ne
tartozz a sült galambra várók gyülekezetébe!
Igyekezz beleszokni abba a szerepbe, hogy Isten embere vagy, és a
prosperitás, a növekedés minden Általa vezetett gyülekezetben szerepet játszik,
és kár lenne kimaradnod belőle!
Van egy kötelesség, amelyet a Jézus parancsa minden Általa
vezetett közösségre kiró, ez pedig az, hogy „Jézus tanítványaként tennem kell a
dolgomat!”
Ebben akarunk segíteni! A Logos főiskola tanulmányai, az itteni
kihívások, feladatok által egy készséget adunk át a hallgatóinak arra, hogy
hogyan nyúljanak bátran a későbbiekben a felmerülő problémákhoz, és ne fussanak
el a kihívások elől.
Fontosnak tartjuk a megismerés folyamatának élvezetét, hogy ne
magoljunk, és ne a ragadjunk bele a részletekbe. Megtanítunk gondolkozni,
kutatni, utánajárni a dolgoknak, mert ebben fejlődsz és tanulsz és nem a tanár
által lediktáltakat kell visszabifláznod.
Létezik egy Logos stílus, felfogás, ami kreatívvá tesz. Ez a siker
összekapcsolható személyes elégedettségünkkel. Úgy tanítunk tehát, hogy belső
értékké váljon az az ismeret, amit aztán a megfelelő
helyzetben, istenfélelemmel alkalmazni tudj.
Ha együtt dolgozunk, mi az, ami történhet veled? Megszereted
jobban az Igét? Javulhat az Úrhoz és az emberekhez való hozzáállásod, a
kooperációs képességed, elhivatottságod, kiegyensúlyozottságod,
magabiztosságod? Az egész személyiségedben, szolgálatodban felismerheted az
előrelépés lehetőségét, nagyobb és mélyebb Istenhitet?
Nem
tudom, kell ez neked?
Tudtad, hogy javítható a koncentrációs készség, a munka szeretete,
a teherbírás, sőt
tanítható az is, hogy hogyan higgyünk helyesen,
mikor vállaljunk be kockázatot, és mikor nem?
A gyülekezetekben pedig nincs idő sem az elemzést, sem a
helyzetfelismerést, vagy a kreatív gondolkodást tanítani, pedig ezek is
kellenek a helyes döntések meghozatalához, és nemcsak az objektív információk.
Annyit ér tehát egy diploma, amit ott ténylegesen megtanítanak. Ezt
a valós tudást nem a diplomamunka méri meg, hanem az élet.
Isten ma is keres embereket, akikkel a 2000 éves újszövetségi projektet
folytatni tudja. Te hogyan állsz vele?
Keress meg bennünket és dolgozz velünk, és találd meg a helyed a
saját elhívásodban, és a saját gyülekezetedben, ahová Isten helyezett!
Inspirálunk, mutasd meg tehetségedet, azt, hogy több van benned,
és tevékenyen járulj hozzá közösséged, gyülekezeted sikeréhez!
Kapcsolódó
oldalak:
Felvételi Bibliai Tudományok szakra
BA Bibliai Tudományok programismertető
© Logos-Hungary
Alapítvány 2000-2008 - Minden jog fenntartva!